A türelem mélységes kútjának titka - kulcs a gyermekedhez

Ha megkérdezem a gyereket, mi volt a suliban, közhelyemre a legjobb közhellyel riposztol: a jó volt/szar volt retorikai redukcióval. Szeretnék hozzá kapcsolódni, ezért próbálkozok még - "mi van a barátaiddal (a csajokkal/a pasikkal)?" Leseper, mint homokrajzot a szél: ilyenek nincsenek is. A lételméletet bugyraiban könnyen elfáradsz. Este van, egész nap dolgoztál, és rádszenderülnek a közhely banalitásai: kaja, tv, olvasás, alvás. Ha szerencsés vagy kicsit még együtt vagytok, játszol vele, tanulsz vele. Hogy lehet jobban kapcsolódni gyermekünkhöz? Közelebb kerülni hozzá? Ott lenni a mindennapjaiban... A gyereknek van témája, ami az ő megszokott, biztonságos álladó terepe. Az én fiam az autókat imádja, mostanában az elektromos autókról tud mindent. Bármikor szívesen beszél róla. Nehezemre esik vele tartani, mert engem nem érdekelnek a kocsik. De vele tartok. Mert ő érdekel. Mert tudom, számára ez biztonságos tér. Amikor erről beszélünk, ő biztonságban van: egyrészt, mert ért hozzá, másrészt, mert minden nap visszatér a téma. Úgy képzelem, olyan neki, mint az , ahová minden nap betérhet. Szerintem sok gyereknek van ilyen otthona. Ismerek olyan gyereket, akinek a sport, van, akinek a videójáték az otthona. Hagyj időt magadnak és neki, hogy erről tudjon beszélni. Hogy meg tudja mutatni az otthonát. Hogy teremts időt erre? Menjetek el sétlálni. Ródd az utcákat, az ösvényeket, a falut, a várost. Menjetek. Az otthonán keresztül csatlakozz, ott közelíts. Kérdezz bele, érdekeljen (hiszen az is ő, ahogy beszél róla, ami eszébe jut róla - kérdezz és ő megmutatja magát). Közben hallgass szeretettel, és ne ítélj. Soha ne ítéld meg, mert elvesztheted. Fogadd el az ő témáját, legyél benne te is mester. Van, hogy ellened áll, és nem az otthonát mutatja. Meg akar hekkelni. Olyan dolgokat, témákat mond, ami téged kiborít. Politikáról, pénzügyekről, rólad, az életedről. Próbálgat. Polgárpukkaszt. Keresi a gyenge pontodat. (Légy tisztában mi a gyenge pontod; ha gyenge vagy, erős vagy). Amennyiben megítélő tudat nélkül vagy vele, elfogadod, hogy akár opponál téged, megnyílik. És meg fog történni a csoda. Egy kis lepkefing formájában. Mert mondja a magáét, de mikor elfárad, vagy betelik vele, majd hoz egy témát, a suliból, egy filmből, egy bármit, ami valójában megmozgatta (ami megérintette, tetszett neki, félt tőle, nem értette - egyszóval: ). Oda fog rakni valamit, ami tényleg róla szól, mert elindított benne valamit. Nehéz észrevenni. Egyrészt az agyad tele, ő valószínűleg nem fogja hangsúlyozni, retorikailag nincs felépítve. Csak ki van téve. Úgy, hogy talán még ő sem tudja, hogy fontos. Viszont ott van. Emberien egyszerűen. Ez a kis téma meg fogja mutatni, hogyan van ő, mi a fontos neki itt és most, mi az, ami történik vele, mit érez. Mire idejuttok, lehet fél óra. Lehet, hogy egy hónapig is eljártok sétálni, és csak azután tud megtörténni. Ha egyszer meglesz, veletek marad a ráhangolódás technikája. Töltsd úgy az életed, hogy sétálsz és beszélgetsz a gyermekeddel. Menj sétálni! És hallgasd meg!